Ugrás a fő tartalomra

Nacuisi Banja: A tenger világa / The Word of the Sea / 海の世界

 Fura viszonyban vagyok a haikukkal. Szeretem őket, tetszenek, de írni sosem akartam ilyesmit. Azaz igazság, hogy maga a költészet, legyen szó  keleti vagy nyugati költészetről, távol áll tőlem. A haikuk kivételek, bár ebből a műfajból sem szabad évente túl sokat olvasnom, mert csömört kapok tőlük. Értem is a haikukat, és nem is. Mint nem is olyan rég írtam, a japánok a költészetben és úgy magában az írásban is egyedi módon írnak, kicsit minimalisták. A haiku erre remek példa, mert próbálj elmondani mindent amit, szeretnél három sorban (5-7-5 szótagban). Ugye, hogy nem könnyű? Ennyi áll rendelkezésedre, hogy megfogd a pillanatot, amiről írni akarsz. Borzalmasan nehéz, ennél nehezebb már csak talán az, hogy fordítsd át európai nyelvre egy japán haikut. Megírni egy dolog, a saját nyelveden „könnyebb” megfelelned a megadott szótagszámnak, de egy fordítónak korántsem egyszerű dolog, úgy fordatani, hogy az érzést átadja és megtartsa a szótagszámokat. Ugyebár, ha nem tartja be, akkor máris a haikuból más lesz.
 Volt egy haikugyűjteményem, amiben azt hiszem 3-4 műfordító fordított le egy-egy haikut oldalanként. 3-4 olyan szinten különféle verzió született, hogy csak pislogtam. Igen, haikut fordítani költészet. Teljesen más szavakkal is elmondhatod, azt, amit ő leírt, csak az érzést kell átadnod. Borzalmasan nehéz, mert valójában újra kell írnod az egészet, hogy a nyelveden érthető legyen.
 Volt egy haikugyűjtemény a könyvtárban, amiben Modern Nyugati haikuk voltak. Elolvastam, mert szeretem a haikukat. És akkor rájöttem arra, hogy sem a magyarok, sem más európaiak, sem az amerikaiak, nem tudnak normális haikut írni. Nincs meg bennünk az az életérzés, ami kell ehhez! Borzalmas volt amúgy a gyűjtemény, pocsékabbnál, pocsékabb haikukkal. Utána volt egy Nagy Bandó András haiku gyűjtemény is a kezemben… hát nem változtatott a véleményemen. Olvastam más magyar íróktól is haikukat, de mindig, azaz érzésem támadt, hogy olyasmit próbálunk művelni, amihez nem értünk. Nem kéne erőltetni!
 Nacuisi Banja második haiku gyűjteményét olvastam most. Az előzőt könyvtárból sikerült megkaparintanom, és a molyos értékelésemet visszanézve tetszett, csak az árán fejeltem le a monitort. Jelentem: jelen kötet legnagyobb baja szintén a nevetséges ára! Novemberben happoltam, úgyhogy igazándiból egy szavam nem lehet, ingyért kaptam egy durván 120 oldalas 1 haiku, 2 nyelven / oldalas kötetet, ami nagyon szép és amúgy nagyon jó is, de nem ér 3.500 forintot, ami rá van írva. Tény, hogy igényes, és gyönyörűek az akvarellek, de akkor sem egy híres haikus haikui (bár az még hagyján), de akkor is egy vékony könyv!
Tudom, feltehetően egy bizonyos réteg vásárol ilyen könyveket, de talán pont ezért nem kellene ennyire sznob árat adni a könyvnek. Tény, fotópapírra nyomták (de minek), tény, hogy szépen van tördelve, nincs helyesírási hiba, három nyelven is benne van egy-egy haiku… de ez akkor sem ér annyit-amennyit elvárnak, hogy Magyarországon adjanak érte…

Külcsín: 5/5
Csak mert tényleg szép. Gyönyörű kivitelezésű, és bár én magam nem vagyok oda a tengeri világért, az akvarellekért, és szerintem nem igazán ismerhetőek fel az állatok, amiket ábrázolni akar, ettől még szép! Ízlés kérdése. A polcon például remekül mutat :P és a sznob ára miatt, menőzhetek, hogy ilyenem is van…


Belbecs: 4/5
Messze nem egy Macuo Basó. Messze nem ír olyan jól, mint a híres japán haikusok. De nem is rosszak a haikui. Egynél sem mondtam azt, hogy „atya ég, ez mi a sz*r”, viszont egynél sem volt olyan érzésem, hogy ezt most, úgy beidézném Molyra, hogy mindenki olvashassa… ami fura, mert a jó haikuknál felvillanyozódom, és meg akarom őket osztani a világgal (költői túlzás… a mollyal akarom megosztani csak :D). Úgyhogy olyan semmilyen, olvasható, alig 10 perc elolvasni 50 haikut. Úgy hogy közben megállsz a jóknál… hehe, és megemészted az olvasottakat. Lehet, ha a tenger világa jobban érdekelt volna, akkor többre értékelem a kötetet.


Fülszöveg:
Nacuisi Banja az egyik legjelentősebb modern japán haikuköltő, verseit maga fordítja angolra. A Meidzsi Egyetemen tanít, a Modern Haiku Társaság igazgatója. Pápai Éva nemzetközileg ismert festő, szobrász és grafikus. Vihar Judit műfordító, irodalomtörténész, a Magyar Japán Baráti Társaság elnöke. Nacuisi Banját Pápai Éva tengeri állatokat megörökítő akvarelljei ihlették, a magyar fordítás Vihar Judit munkája.

Kiadó: Balassi
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 112
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635065844
Fordította: Vihar Judit
Illusztrálta: Pápai Éva
Ár: 3.500 Ft

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é